Egy madár szemével




 Ő is egyike annak a 80 000 madárnak, akik egy családi vállalkozásként működtetett szabadtartásos tojás farmon élnek. Soha nem látta a napot, soha nem érezte a füvet a lába alatt és soha nem ismerte az anyját. Szemeit égeti az ammónia bűze, csupasz bőre tele horzsolásokkal, csontjai törékenyek a folyamatos tojástermeléstől, csonkolt csőre lüktet a fájdalomtól. Kimerült, legyengült és megtört. Egész nap neurotikusan csipked egy képzeletbeli ellenfelet, köszönhetően az egész életen át tartó bezártságnak. Két éves és az élete a végéhez közelít. Tojáshozama lecsökkent és hamarosan a lehető legolcsóbb módon ölik le: elgázosítják 80 000 társával együtt. Három teljes munkanapon keresztül tart, míg végeznek velük. Két hosszú napon át fogja hallani a hangját és érezni a szagát annak, ahogyan a többieket ölik a gázdobokban az ő csűrje mellett.  A harmadik napon sorra kerül ő is. Lábainál fogva életében először viszik ki a levegőre. Ahogyan mind a 80 000 „elhasznált” tyúk, sőt, ahogyan étvágyunk évi 50 milliárd áldozata, ő is küzdeni fog, hogy tovább élhessen, s nem fogad el semmiféle magyarázatot vagy igazolást arra, hogy megfosztották szenvedéssel teljes kis életétől. Az egyetlentől, ami volt neki. Ő az arc a szabad tojás mögött.

       
(a szöveg részlet Joanna Lucas "Levél egy vegán világból" című írásából, eredeti verzió itt: http://www.peacefulprairie.org/letter.html)